"Visszakerültél hát Budára, ahol születtél. Ez csoda volt. Megvolt a város; az elviselhetetlen és soha véget nem érő éveket elviselted és véget értek. Az történt, hogy a négy, nem, a negyven - nem: a négyszáz év véget eért, elfogyott."
- Ottlik Géza : Buda -
Visszakerültem hát Budára. Nem negy év, de 10 hónap után.
De ne rohanjunk ennyire elöre. Meg hogy minden teljes legyen leirom az utolró hetemet! ;)
Nagy rohanás volt. Ezért is nem értem rá arra, hogy a gép közelébe menjek. Találkoztunk sokat az édes barataimmal persze, sok időt töltöttem a családdal és a pakolas is sok idot elvett.
Volt egy fenomenalis vitánk Jessivel és Dianaval arról, hogy az afrikai kicsit civilizálatlanabb emberek vajon boldogok-e és boldogabbak-e mint mi vagyunk. A civilizacio vajon megrontja az embert, vagy szebbé teszi az életet? Nagyon jo vita volt. :)
Maddyvel éjszakaztunk egyet. Megneztünk egy filmet : The Breakfast club. Elég jó film. Mióta hazaértem nem tudok filmet nezni. Rajöttem, hogy a magyarhang nagyon idegesitő. A filmek sokkal jobbak eredetiben. DVDket kell majd vennem...
Aztán múlt héten még elbúcsúztattuk Timot is. Szerda (júli 8) este összegyültünk és vartunk rá. Úgy volt hogy ő más haverokkal találkozik, addig mi együtt elleszünk aztan csatlakozik. Hát elég sokat kellett rá várni. Kb 11 küröl sikerült csatlakoznia hozzank. ;) Addig azért jól eljátszadoztunk a pubban. Egy kis billiárt meg Pub Quiz. ;) Aztán mikor sikerült csatlakoznia csak leültünk egy közeli zöld területen egy padra. Csendes este volt. Diana MP3járól szólt a zene, Jessi jointot tekert, és együtt szivtunk. De nem vittük túlzasba, sokan voltunk. :) Érzelmes búcsút vettünk, de nagyon határoyottan kijelentettük, hogy találkozunk az idei October Fest-en!!! Uschinál fogunk aludni. És ő még azt is felajánlotta nekem hogy kocsival felvesz! :D Tényleg találkozni fogunk!!! Muszáj!
Következő nap Emma nap volt! Reggel elmentem az utolsó Focus-ra babát vigyázni. Az anyukák eszmeletlen kedvesek voltak. Nagyon hálásan megköszönték az évet. Tényleg nagyon őszinten mondtak, hogy a gyerekek nagyon szerettek és szívesen jöttek ide. Mondtak, hogy bármikor jövök mindenképp jöjjek látogatni. :) Edna is mondta. Ő volt az az idős hölgy akivel közösen csináltuk ezt a babysittelést. Mondta, hiányozni fogok, mert szeptembertben megint nem fog emlékezni a nevekre és én már nem leszek ott, hogy sekitsek neki. :P Florenze még búcsúpuszit is adott.
NAh, aztán az Emma nap elkezdődött. Mondtam, hogy szülinapomra azt adta, hogy elmegyünk együtt moziba. Hát én még gondoltam tetézzük meg azzal, hogy kilyukasztjuk közösen a fülünket, az olyan fizikai, maradanó emlék. Persze nem jött minden olyan siman össze, kiderült, hogy Emmának személyt kell mutatnia ahhoz hogy kilyukasszák a fülét mert még csak 17. Nem volt nála személyi. Maradtunk a mozizásnál. Az viszont állati jó volt! Megneztük a Public Enemies-t Jonny Deppel!! :D Mindketten imadjuk! De ki nem imadja!!! Csodakirály film volt! ;)
De a fülkilövést sem adtuk fel! Másnap reggel az ő görögkurzusa előtt elmentünk megint a Selfridgesbe, most már Emma útlevelével. :D Én szereztem további két kis kedves lyukat a jobb fülemcimpámra, ő meg egyet a jobb fülére föntre. :D Nagyon nagyon büszkék voltunk magunkra! Eszement poén volt együtt csinálni.
Aztán pakoltam egy kicsit és rohantam a sulizáró picknickre. Itt láthattam utoljára kedves barátnőimet a suliból. Főleg Krisztit és Amirát akartam látni. Mindketten maradnak még Londonban, szólval remelem, hogy amikor megyek látogatni, akkor majd találkozom velük is. Búcsút mondtam kedves tanáraimnak is Saranak és Suzannenek. Húúú... Sara hianyozni fog. Ő volt a legjobb angol tanár akit valaha láttam. Ő szervezte mindig a sulis kirándulásokat. Nagyon szerettem. És csodáltam is...
Aztán aznap még a családdal elmentünk egy kubai étterembe kajálni. Ez volt a búcsúvacsim. És azért kubai kajáldába mentünk mert augusztusban ők mennek 2 hétre Kubába! tisztára lelkesek. Megertem... Végül persze hogy teljes legyen egy pénteki nap szükseges a partyzás, szal találkoztam a lányokkal is később. Nem nagyon bulizgattunk, inkább csak beültünk a közeli pubba/bár/whatever-be és koktélokat iszogattunk. Meg én becsaltam egy üveg pezsgőt meg egy üveg málnasört. Azt is titkosan elfogyasztottuk. :) Kellemes hangulatunk lett tőle. Aztán viszonylag korán úgy 1-2 körült hazamentünk, mert Uschinak dolgoznia kellett másnap. Én Eva-Jessicaval mentem haza. Jót beszelgettünk. Igazaból hülyeseg, mert tök közel lakunk egymashoz... de ezt soha nem használtuk ki. :S
Az utólsó előtti előtti napom főleg a pakolásról szólt. Meg aztán persze az utolsó röpiről. Hát megrázó volt... Nah, annyira nem, de a röpiseket eszemelntül szerettem. És ők is bírtak. Annyira aranyosak voltak. Volt egy lány aki röpi közpen 3x is odajött hozzám, hogy nagyon fogok hianyozni. A sárcok is totál meg voltak döbbenve, hogy megyek haza. Röpi után így páran elmentünk a pubba. Hyper (Ben) sajnos nem jött, de Tee, Agnieszka, Mimo és Mo ott voltak. Ők voltak a kedvenceim. ;) Aztán 11 felé elbúcsúztunk, de mindenki biztosra vette, hogy még majd találkozunk, mert én ugyis vissza fogok jönni. Már most NAGYON hiányoznak. Nagyon de nagyon... :S
11.30ra otthon voltam 12re megzuhanyoztam, 12.30kor pedig már a Dianánál voltam. :D Ferde estét csaptunk TVzéssel meg masszázzsal. Aztán Diana bealudt de mi Jessivel még nyomtuk az OC mint a megszállottak. :D De aztán Diana felébredt és durván kirúgott minket, hogy neki aludnia kell. :D Hahaha. Vicces volt. MErt aztán csak ki kellett kelnie az ágyból. hogy kinyissa nekünk az ajtót. :)
Vasárnap reggel pakoltam aztán megint csak a Dianánál kötöttem ki. Mivel az ő családja szervezett neki egy Good-bye Partyt. Tök jófejek. Mondta, hogy meghivhatja a barátait, ők meg majd szolgáltatják a kaját piát. Nagyon jófejek. Jól bezabáltunk, de pár óra múlva én húztam is vissza, sokat kellet még csinálnom aznap este.
Mikor hazaértem a lányok mondtak hogy szeretnének egy Streets Girl búcsúztatót adni nekem. Leültettek, elém rakták a leptopot és elinditottak egy filmet. Pontosabban a BBC Newst... Néztem... Aztán ki volt a bemondo!? Lulu!!! Hát nagyon vicces volt!! Csináltak nekem egy filmet az évről a jövöről, a hirekről... mindenféléről. Meginterjúvolták a családot, még Clovert, a kutyát is. :) Jót szórakoztunk, meg egy-két könycsepp is elcsöppent.
Aznap este meg a képeimet ki kellett írnom DVDre és még misére is elmentem. Ott találkoztam Hannahval az utolsó alkalommal, aki nagyon határozottan megigérte hogy majd meglátogat. Benne bizom hogy ő tényleg meg fog látogatni, mert ő olyan utazgatós fajta.
Aztán 10kor összegyűltünk a lányokkal az én utolsó estémre. Highgate Inn koktélok, kedvenc fotelek, fényképek... aztán hazakísértek. Bejöttek és szétterültünk a szobámban. Mindenki megadta a címét, számát; én is megadtam nekik. Érzelmes búcsú a kapuban... de nem kikísértem őket a sarokig... aztán a következőig... Nah de itt már tényleg búcsúztunk. Nem sírtunk, de depis és félelmetes búcsú volt. Messze vannak, és hiányoznak. Furcsa nélkülük...
...
Hétfőn reggel mindenki felkelt a búcsúztatásomra. Még Maddy is aki az utóbbi fél evben nem kelt fel 11 előtt. Megdöbbentő!!! 7kor kelt. Adtam mindenkinek egy levelet búcsúzóul. Megvoltak az utolsó nagy nagy ölelések aztán Caroline és Lulu kivittek a reptérre. Caroline mondta, hogy bármikor jöhetek amikor jól esik, szivesen látnak. Mondtam, hogy ki fogom használni a lehetoseget!!! tényleg ki fogom. Aztán egyedül hagytak... Megkeydődött az utam Magyarországra. A bőrömdöm 25kg volt 20 helyett. 45 fontot fizettem érte. :S Tanulópenz.
Amikor felszállt a repülőgép könnyeztem... nem akartam elmenni. Amikor leszállt a repülögép könnyeztem... nem akartam megérkezni.
De itt vagyok és sikerült nem túlságosan depisen felfogni a dolgot. Mindenki és MINDEAGYON de nagyon durván hiányzik. Eszementül. Nem is érzem egyelőre teljesen otthon itt magam. De bizom benne hogy ez csak idő kérdése. Az angol nyelv is nagyon hiányzik. Megszerettem, és mint már emlitettem a filmek sokkal jobban csúsznak angolul.
295 napot töltöttem Angliában... Életem egyik legszebb és legmaradandóbb élménye volt. Biztosan visszamegyek még.
Tervezem, hogy Erasmussal kimegyek tanulni. Az lenne a legjobb ami valaha is történhetne velem.
Meg aztán Caroline esküvőjére biztosan megyek.
De semmi sem lesz teljesen ugyan az, mert a német barátnöim nem lesznek ott.
Minden esetre a facebook csodákra képes, biztos sikerül majd tartani a kapcsolatot. :D
Köszönöm a figyelmet! Megtisztelő volt titeket szórakoztatni, megha nem is volt néha/sokszor szórakoztató. ;) Hát nem írónak készülök. :D
:)
