Ket napja szulinapja volt az egyik nemet lanynak (Mila). Elmentunk egy nagyon kis cuki tini-wini vendeglobe. Eddig mindig fenntartasaim voltak a "nemet lanyokkal" szemben. Pontosabban kicsit felve mentem el veluk barhova, mert altalaban nemetul beszeltek, es eleg nehezen vettek ra magukat, hogy angolul is probalkozzanak. Talan mert nem voltam eleg eroszakos, talan mertbetoji voltam, talan mert leszartak, vagy talan mert annyira komolyan vettek a hiresztelest, hogy en ertem a nemetet. Lenyeg a lenyeg, hogy most is kicsit feltem, de mindig azt mondom, hogy meg kell probalni... Hat nagyon helyesen tettem!!!! Eszement jo volt. Van most egy uj baratnojuk, aki svajci. De francia svajci, magyarul egy szot nem tud nemetul. [Erdekes ez a Svajc! Vannak olaszok, nemetek, franciak... es egyik se beszeli a masik nyelvet. A parlamentben mindent 4 nyelvre leforditanak. Es minden kepviselonek tudnia kell a sajatjan kivul egy masik nyelvet folyekonyan beszelni. Es amugy is az egesz rendszer mar. Nincs egy elnokuk... helyette 7 van nekik. :D Igy aztan a donteshozas eleg nehezen megy :)] Szal a Svajci csaj nem tud nemetul, es o eleg nagy hatassal volt rajuk, hogy angolul beszeljenek! Szal fergetegesen jol elvoltunk. Mindenfele szobajott. Elso korkerdes: Mi a legnagyobb felelmed az eletben? Aztan valahogy mindenfele sorozatra, meg zenekarra fordult a tema. Jokat enekelgettek a nemetek. :D Mindenfele mesenek meghallgattam a nemet valtozatat. :) Jo hulyenek neztek minket. Alt angolul, neha franciaul, egy ket magyar szoval megspekelve beszeltunk... minden volt. Orultem, hogy elmentem. De sajna ok ma este mennek partyzni a lany szulinapja alkalmabol... de oda nem tudok menni. Babysittyoznom kell. :S Annyira nagyon sajnalom. :(
Most a valtozatossag kedveesrt a Diananal ures a lakas, szal most en fogom kb nala tolteni a hetveget... asszem. Talan nala most osszejon a hazibuli. (Mert nalam multkor ido hijaban elmaradt. :S)
Csutortok! Nah ez az igazi valtozasok ideje! Caroline megkerdezte, hogy nincs-e kedvem vele menni egy bibliaorara. Mondam, dehogynem. Elmentunk, csupa idegen, de viszonylag fiatalok (30evnel nem nagyon oregebbek), persze mindenki eredetileg angol. Caroline mondta, hogy csak Bibliat olvasunk ,beszelunk rola, enekelgetunk. Hat nem egeszen igy tortent. A csavoka aki keszult a bibliabol megbetegedett, igy nem volt aki megtartsa az alkalmat. Igy egy hirtelen otlet vetult fel. Mivel sokakat nem ismerunk legyen egy kor, ahol mindenki legalabb 3 percet beszel az eleterol, hogy hogyan lett kereszteny. Hat mondom jol van... csapjunk a lovak koze, valami csak lesz. Szerencsere tul is eltem! :D Nem volt semmi para, Caroline azt mondta jo voltam. :) De messze nem ez a lenyeg. [Csak gondoltam mindenkit ez erdekel a legjobban.] Eszement toreteneteket hallottam. Nem mindegyik volt extrem, de volt egy par. Hadd mondjak el egyet, ami szamomra a legmegdobbentobb, es legmegkapobb volt.
[Azt hiszem kenytelen leszek elso szam elso szemelyben irni. Kicsit fura, de igy jon a szamra. Rem nem nagyon hamisitom meg amit mondott. Eleg hulyen ereznem magam.]
Kozepesen neger nagyon jofej es nagyon vicces srac volt az illeto. Azt mondta: Soha eletemben nem akartam a templommal barmilyen kapcsolatban is lenni. Tavol allt tolem es nem is erdekelt. A sogornom azonban mellyen vallasos asszony volt. Soxor beszeltunk a vallasrol. Tipikusan az az ember volt, aki nem hagyja az embert beken, probalja meggyozni oket, de nem idegesitoen, vagy ramenosen. Nagyon okosan csinalta. De engem nem tudott megyozni. Aztan beteg lett, nagyon beteg es arra kert imadkozzam vele. Azt mondta, hogy az kell, EN minadkozzam vele, nem a tobbiek, akik vallasosak, akik gyakorlottak, megszokasbol csinaljak. TE kellesz nekem, hogy egyutt imadkozzunk. Mit is mondhattam volna egy betegagyan levo asszonynak? Imadkoztunk. Nem egyszer, nem ketszer, sokszor. Erdekes volt. Aztan a sogornom meghalt. A temetes utan megtalaltuk az imakonyvet. Mivel gyermekkoratol vallasos volt 10 eves koratol kezdve talaltunk benne bejegyzeseket. Melysegesen megdobbentem, amikor eszleltem, hogy idokozonkent mindig elmondott ertem egy imat, hogy megterjek. 10 eves koratol kezdve. En akkor 14 eves lehettem, de o mar akkor is azert imadkozott, hogy megtalaljam az Urat. Egyszer azt irta: Nem azt kerem Uram, hogy jarjon templomba, vagy keresztelkedjen meg, de segits neki hogy a Biblia kozelebe keruljon. Nem kell semmi mas, csak olvassa a Bibliat! Ezek utan ugy ereztem tartozom neki azzal, hogy elolvasom ezt a konyvet. Es becsuletesen az elejetol a vegeig elolvastam! Lehet hogy ez volt a baj. :) Olvastam en az oszovetsegi kegyetlen, haragos Istenrol, az ujszovetsegi szeretetrol, Davidrol, Samuelrol... mindenkirol de az egesz csak egy maszlag volt amit nem ertettem. Egyszer talalkoztam egy pappal, es feltettem neki ezeket a kerdeseket. Miutan rajott, hogy mekkora kepzavar van nalam ezzel kapcsolatban hosszabban is leultunk beszelgetni. Kicsit megtisztult a dolog. Gondoltam, ha elmegyek a templomba talan majd jobban megertem. Igy a legkozelebbi vasarnap ott voltam. Unalmsa volt, erthetetlen, hablaty. Azt mondtam, nem nekem ez nem kell. Egy idovel kesobb meghivtak minket a feleseggemmel egy templomba. Mondtam jo, ez egy uj esely, megprobalom, de nem sok remennyel mentem. Ott azonban valami csoda tortent. Beleptunk a templomba es egyszeruen aradt a szeretet. Egyszeruen ott volt a levegoben. A mise utan a legbaratiasabban fogadtak bennunket. Oleltek, sutivel kinaltak, beszelgettek velunk. Csodalatos elmeny volt. Igy akadtam ra a keresztenysegre, es azota is probalok egyre jobban elmellyulni benne. Ezert vagyok ma este is itt.
Akivel tobbet beszeltem biztosan tudja, hogy en vilag eletemben felszineseknek tartottam az angolokat. Ez utan az este utan megvaltoztattam a velemenyem. Talan en voltam tul felszines ahhoz, hogy eszrevegyem a melyseget. Vagy hogy elfogadjam egyszeruen masok, mashogy kezelik a dolgokat. (Azert nehol meg mindig fenntartom hogy felszinesek.) Csodalatos este volt.
